"Fradistának lenni felelősség!"; fogadta a Ferencváros játékosait az ultrák szektora előtt kiakasztott drapérián a felírás, noha a légiósok sorát felvonultató FTC labdarúgóinak egy része biztosan nem értette ezt a sokat sejtető mondatot, azért a szinte teljesen üresen tátongó lelátókat szemlélve nyilván leesett nekik, hogy az Újpest elleni 6-0 nem marad következmények nélkül. Nehéz lehet így futballozni, Ligakupa hangulat lett úrrá az Albert-stadionban, a Siófok pedig kapott az alkalmon és két vállra fektette a lélaktani gödörben lévő zöld-fehéreket.

Azért a három ezres nézőszámot így is sok magyar NB1-es klub elfogadná saját pályáján, de az Üllői úton ez nagyon kevésnek számít, próbáltak bizonyítani a szimpatizánsoknak a vendéglátók, de nagyon görcsösen, idegesen kergették a labdát, sok volt a rossz, pontatlan megoldás az összecsapáson.

Lelkesen, odaadóan futballozott a Prukner-legénység, sőt először ők voltak eredményesek, a találat szépséghibája csupán annyi, hogy Abdi lesen kapta az átadást, így hiába pörgette a középre ívelt játékszert Rósa Molnár kapujába, a gól érvényét vesztette, a kontrából pedig megszerezték a vezetést a vendégek.

A 42. percben Novák keresztlabdáját Homma rendkívül rosszul találta el kapásból, körülbelül 16 méterről, de a földre lepattanó löket védhetetlenül csapódott Ranilovic hálójába, 0-1- a hazai szurkolók hangos fütyüléssel, és apró döbbenettel "kommentálták" az eseményeket. 

A szünetet tehát Horváth Károly csapata várta előnyben, azt hiszem sokan cseréltek volna ebben a helyzetben a szakemberrel, a Fradi-pályán vezetés tudatában bevonulni az öltözőbe, ráadásul a Siófok edzőjeként, nem lehet rossz érzés. Az első negyvenöt perc során a Balaton-partiak agresszíven, de nem durván védekeztek, egyszerűen úgy ahogyan kell, ebben pedig a játékvezető Németh Ádám partner volt, hiszen engedte a még egészségesen kemény játékot.

A folytatás a várt fejleményeket hozta, rohamoztak, illetve csak próbáltak a fővárosiak, de a Mogyorósi, Fehér, Graszl, Novák védőnégyes ezen a meccsen nagyszerűen muzsikált, a hálóőr Molnár pedig parádés teljesítménnyel rukkolt elő. A mérkőzéssel együtt a hazai publikum is felpörgött egy kicsit, de 20 perccel a befejezés előtt jött el a totális hidegzuhany, a Siófok szögletből kettőre növelte előnyét: A beadás természetesen a tömegből kitűnő Sowunmi irányába szállt, aki Rodenbüchert és Csizmadiát is lefejelve (!) a jobb alsó sarokba bólintott, 0-2- a régi sikerei helyszínére visszatérő támadó megpecsételte egykori együttese sorsát.

71 minutum elteltével szépítettek a házigazdák; Csizmadia laposan passzolt középre, ahol ezúttal Schembri ki tudta verekedni magának a helyzetet, és pár méterre az előtte üresen tátongó ketrecbe gurított, 1-2- ismét megjött egy kicsit e drukkerek hangja, de az időnél talán csak az ő türelmük fogyott gyorsabban.

Nem járt messze az egalizálástól az FTC, két alkalommal csak Molnár választotta el őket az egyetlen pontocskától, Junior jó 30 méterről leadott lövését, illetve Csizmadia körülbelül 20 méterről elvégzett szabadrúgását is hárítani tudta a "portás". A lefújás után Prukner László mimikája egyértelműen azt sugallta, hogy bajban a zöld sasok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.