Nem kellett sokáig várnunk az első "fejhullásokra"! Ugyan nemzetközi szinten is ha eredménytelen egy alakulat, akkor rendszeresen az együttesek élén álló szakembereket veszik elő, hiszen ki más lenne a hibás, mint a pálya szélén dirigáló, esetleg az öltözőben magát "diktátornak" képzelő tréner. A magyar NB1-ben azonban feltűnően szeretnek az élvonalban szereplő csapatok játékosai edzőket buktatni. Tavaly is sikerült pár látványos "kicsinálás", gondoljunk csak vissza Willie McStay esetére, akivel szinte szárnyalt az Újpest az előző idény őszi szezonjában, majd' tavasszal sorozatban hat 1-0-ás vereséget követően lemondott posztjáról, nem volt buta ember, vélhetően rájött, hogy nem kívánatos személy a Megyeri úton. A 2010/2011-es bajnokságban már három váltás történt, így a dobogós helyek elkeltek.

A büszkeségre nem sok okot adó sort Urbányi István nyitotta meg. Urbányi igazi közönség csalogató  támadófutballt akart meghonosítani a KTE-Ereco élén, de kísérlete csúfos véget ért, hiszen hét fordulót követően csapata mindössze három megszerzett ponttal abszolút kiesőnek számított. A 15. pozíció egy centenáriumát ünneplő gárdához nem méltó, ez vitathatatlan. Azonban a lilák játéka rendkívül szórakoztató volt, de az ember úgy érezte, hogy ezek a labdarúgók a gólvonalról sem képesek találatot szerezni. Ennek a hullámvölgynek a vezetők természetesen mihamarabb véget szeretnének vetni, ezért úgy gondolták, hogy "Urbiból" ennyi éppen elég volt. A különböző pletykák  már megkezdődtek, hogy ki is örökli majd a megüresedett állást, a legesélyesebb véleményem szerint Tomislav Sivic, aki már korábban megfordult a KTE-nél.

Az ezüstérmes Vágó Attila lett! Na hoppá, itt azért álljunk meg pár szóra! A Szolnoki-MÁV 62 év elteltével visszatért ismét a legjobbak közé, az első osztályba, pedig még a vak is látja, hogy a Tisza-partiak nagyon kilógnak a Monicomp Liga mezőnyéből, le vannak maradva, nem kicsit; nagyon. A hátrány oka nem gondolnám, hogy Vágó Attila volt, hiszen a szavaival élnék: "csak egy edző vagyok, nem pedig mágus!" Pedig néha úgy érezhettük, például az Újpestnek nagyon meggyűlt a baja a Szolnokkal, ugyan  1-0-ra  győzni tudtak a fővárosiak, de több mint kilencven percen keresztül képes volt tartani  a nulla-nullát a Vágó-legénység. És megjegyezném; nem is volt teljesen biztos, hogy az újonc vállalni tudja az NB1-es szereplést, de a vezetők, és az MLSZ engedélyt adott, így belevágott a MÁV. Vágó Attila helyét Tóth Dénes vette át, igaz ő elvileg nem számít végleges megoldásnak.

Viszont Giovanni Dellacasa C-vágányra helyezése sejthető volt. Az olasz szakember nem tudott állandó, megbízható teljesítményt kisajtolni futballistáiból, néha lendületesen, jól játszott a Vasas, azonban akadtak olyan találkozók is, amelyek kiábrándítóan gyengén sikerültek. Egyébként a "hős" Giovanni az angyalföldiekhez érkező talján befektetőkkel együtt jött, ajándékként, Mészöly Gézát kellett akkor kirúgni, hogy a neki előre lezsírozott munkát oda tudják adni. Engem nagyon érdekelne, hogy Vancsa Miklós, a kék-fehérek ügyvezetője, hányszor verte már képletesen a falba a fejét otthon a nagyon rosszul elsült csere óta. Nagyszerű meló az, amelyik szerdától-vasárnapig tart, nem véletlenül írom ezt, mivel kiderült, hogy Dellacasa csapata minden összecsapása után meglátogatta Olaszországban élő családját, na azért ez durva, nekem nem kéne ilyen tréner az biztos, pedig a szakember szeretne még Magyarországon dolgozni, bravúros lenne, ha tudna magának profi klubot találni. A méltó utódot már kinevezték, Komjáti András irányítja a továbbiakban Ferencziéket. Vancsa Miklósék választása tehát egy valódi ikonra esett, és ez így jó, így szép!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.