A magyar bajnokság nyolcadik fordulójának péntek esti összecsapásán az Újpest fogadta a Szolnok együttesét. A zárt kapu ellenére pár tucat lila-fehér szimpatizáns úgy döntött, hogy az utcáról is megpróbálja biztatni a kedvenceket, így ha halkan is, de beszűrődtek a jól ismert dallamok a pályára, így nem teljes némaságban indult útjára a labda. Az Újpest támadott, a Szolnok védekezett, ez volt aztán bunker a köbön!

Úgy kezdődött a találkozó, ahogyan a nagyok és a kicsik párharcai szoktak általában, félpályán zajlott a mérkőzés kis túlzással,  de a lilák viszonylag ritkán, és akkor is nagy nehézségek árán tudtak helyzetig eljutni. Vágó Attila alakulatának pedig a "magyaros catenaccio" című előadását láthattuk első kézből, premiernek nem volt olyan rossz. A hatalmas hazai mezőny- és labdabirtoklási fölény ellenére Tarczy kapuja sem forgott igazán nagy veszélyben az első félidőben, hiszen mindössze egyszer kellett védenie, amikor a fiatal Simon Krisztián kísérletét hárította. A szünet előtt tehát egyik csapat sem tudta bevenni riválisa hálóját, így 0-0 állt az eredményjelzőn negyvenöt percnyi játékot követően.

A folytatás semmiféle változást nem hozott, ja de bocsánat, volt egy szolnoki lehetőség; 58 minutum telt el a mérkőzésből, amikor Koós ugrott ki nagyszerűen a védők gyűrűjéből, de lapos löketét Balajcza magabiztosan védte. Mondjuk számomra egyetlen dolog nem volt világos, az újpestiek rendszeresen középen próbálták áttörni riválisuk masszív védekezését, amely a hazai labdarúgók hiányosságait ismerve bizony reménytelen vállalkozásnak tűnt, dadogott a játékszer a lábakon, így a "catenaccio-királyok" rendszeresen fel tudtak szabadítani, általában taccsra küldték a labdát vagy egyszerűen belerúgtak egyet arra, amerre álltak. Vicces volt ezt látni, de közben meg abszolút érthető, hogy a MÁV az egy pontért foggal-körömmel harcolt a Megyeri úton. Hősiesen küzdött, és próbálkozott az Újpest, de ahogy haladt előre az idő, annál inkább tűnt úgy, hogy ez az összecsapás hatalmas 0-0-lal végződik, de NEM.

Nem, mert ismét győzött a foci, már amikor talán senki sem hitt abban, hogy belülről is megrezdülhet a háló, na  akkor azaz a 93. percben jött Tisza sokadik, körülbelül tizenharmadik sarokrúgása, amely az előzőekhez hasonlóan kipattant a védőfalról, azonban Balogh Balázs nagyszerűen érkezett és jó tizenhat méterről egy megpattanó lövése a jobb alsó sarokban kötött ki, 1-0- a fiatal "titán" Olaszországból az Empoli gárdájától tért haza, nem néz ki rossz vételnek lila-fehér szempontból.

Összességében a végén kis szerencsével, de teljesen megérdemelten tartotta otthon a három pontot az Újpest FC, így sikerült csatlakozniuk az élmezőnyhöz, míg a vendégek elkezdhetnek a tabella alsó felére kukucskálni, hiszen könnyen előfordulhat, hogy szombat estére már a bűvös vonal alatt fognak elhelyezkedni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.