A magyar bajnokság második fordulójában a Ferencváros, a Paks legyőzése után, a mumusnak számító Kecskeméthez látogatott. A találkozó közel telt házat 6000 nézőt csábított ki a Széktói stadionba. Az MTK otthonában elszenvedett 4-2-es vereség után, Urbányi a gyakran fellelhető hibákat szerette volna kijavíttatni, illetve a kapuralövés/gól átlagot akarta feljebb tornáztatni játékosaival, nos szemmel láthatóan  nem sok minden valósult meg a szakember elvárásaiból. Prukner ismét "csak" a győzelmet tűzte ki célul idegenben, mivel a sikerélmény elősegítheti a gyorsabb csapatépítést számukra, a meccs képe alapján az FTC sikerén kívül minden benne volt a játékban.

Egyből lehetőséggel nyitott a hazai együttes, de Tököli elől szögletre tudott menteni Csizmadia.

Nem sokáig váratott magára az összecsapás első találata; a 4. percben Rósa vett le  egy kipattanó labdát és kb. 10 méterről, fordulatból parádésan Holczer hálójába helyezett, 0-1, jól indult a párharc.

Ezt követően egymást érve, futószalagon jöttek a vendéglátók nagyobbnál-nagyobb helyzetei, de hiába, hiszen mindannyiszor el is puskázták a lilák az adódó alkalmakat, a kihagyhatatlannak tűnő lehetőségeket is elszórakozta a KTE.

Ha önerőből nem is ment, mégis döntetlennel vonulhattak öltözőbe a csapatok, egy ártalmatlannak tűnő szituáció során, az egyébként a mérkőzésen nagyszerű teljesítményt nyújtó, Ranilovic messze kiszaladt egy felívelt labdára a saját tizenhatosa környékére, ott ütközött a felszabadítani készülő Csizmadia Csabával, így a játékszer Tököli elé került, aki az üresen maradt kapuba gurított, 1-1. Az első játékrész óriási lila-fehér fölényt mutatott, az FTC a vezető találat megszerzését követően, vagy akaratból, vagy kényszerből, szinte csak a védekezéssel volt elfoglalva, számtalanszor tömegjelenet alakult ki a zöld-fehérek "ketrece" közelében, de a szünet előtti utolsó minutumig tudták tartani előnyüket a vendégek.

A második negyvenöt perc is hasonlóan telt a pályán, Urbányi István agresszív, támadó felfogásban küldte fel labdarúgóit a folytatásra is, így a találkozó ki túlzással egy térfélen játszódott, a Fradi azonban hősiesen helytállt, ha az alföldiek eljutottak komoly lehetőségekig, akkor vagy a masszív védősor vagy Ranilovic állta útját az újabb kecskeméti gólnak, a találkozót nézve két kérdés foroghatott az ember fejében: Ezt hogy lehetett kihagyni?, illetve "Vajon meddig bírja még a Ferencváros?" Nos a Ferencváros végig bírta, a vendéglátók pedig mindent el tudtak puskázni, és a kihagyott helyzetek sorozatai után jött a jól bevált recept; a 87. percben a nem sokkal korábban beállt Abdi egy gyönyörű labdaátvétel után úgy 20 méterről kilőtte a felső sarkot, 1-2, a vendég szurkolóknál nagy volt öröm, a hazai drukkerek elkeseredettségüket hangoztatták, az elbohóckodott ziccerek, mint oly sokszor, ismét megbosszulták önmagukat.

Egy ilyen mérkőzéssel kapcsolatban nehéz mit mondani! Ha a Kecskemét helyzetei felét berúgja, akkor csúnyán megveri az FTC-t, de ott az a  ha.  Persze felfoghatjuk úgyis, hogy a Fradi  megérdemelte a sikert, mivel hősiesen védekeztek, nagy nyomás alatt is helytálltak, de lehet inkább az a jó válasz, hogy a KTE-Ereco érdemelt vereséget. Ha Urbányi labdarúgói előhúzzák góllövő cipőjüket, akkor sok örömet szerezhetnek szimpatizánsaiknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.